A Komáromi Hivatásos Tűzoltóparancsnokságról

Komárom tűzvédelmének a története visszanyúlik a Szent István korának tűzvigyázóin át, egészen a római kori Brigetio település tűzvédelmében kulcsszerepet játszó víztároló medencékig. A mai értelemben vett, szervezett tűzvédelem története a Komáromi Önkéntes Tűzoltó és Tornaegylet 1872-es megalakulásával kezdődött. Az egylet megalakulását követően kemény és hatékony munkával küzdött a városban keletkező tűzesetek ellen. Az egylet gyors ütemben fejlődött, így rövid időn belül tűzoltó századdá duzzadt, csaknem 160 állandó taggal és pártolóval. Az alakulat az évek során aztán nem csak a tűz, de az árvizek elleni csatákban is felvette a harcot és keményen helyállt. 

A trianoni döntés 1920-ban a tűzoltóságra is hatással volt. A komáromi tűzoltóság infrastruktúrájának, felszereléseinek nagy részét elveszítette. A déli városrész tűzvédelmét sürgősen meg kellett szervezni, ezért 1920. június 6-ára újjáalakult a dél-komáromi tűzoltóság, Komáromi Önkéntes Tűzoltótestület névvel, mintegy 25 működő taggal. A két háború között a Komárom egy virágzó polgári várossá fejlődött, ami kedvezett a tűzvédelem fejlődésének is. Megépült az első nagyobb szertár, rengeteg felszereléssel gyarapodott a tűzoltóság. A tűzoltók korszerű védőfelszerelést kaptak, és lóvontatású lajtkocsikat. A tűzoltószertár 1926-ban került átadásra, Az alkalom tiszteletére a Megyei Tűzoltószövetség közgyűlést tartott, de tűzoltóversennyel egybekötött nagyszabású rendezvényt is szerveztek. 

A tűzoltói szervezetet a második világháború sajnos újra romba döntötte a városban. A Komáromban működő olajfinomító háborús célpont volt, ezért a bombázások sem kerülték el a várost.  A háborút követően újra fel kellett építeni, amit az elődök megfeszített munkával, huszonöt év alatt felépítettek. Ismét meg kellett szervezni a dél-komáromi tűzoltóságot, amely 1948-ban államosítottak, így Komáromi Tűzrendészeti Alosztály néven működött tovább.

1953-ban került átadásra az új laktanya, melyben a 4 tűzoltó gépjárműfecskendő mellett 45 tűzoltó kapott minden igényt kielégítő elhelyezést. Az épület ma is látható a Beöthy Zsolt utcában, melynek toronyrésze a mai napig ikonikus látványossága a városnak. Komárom történelmében meg kell említenünk azokat a tűzeseteket, amelyek a legnagyobb pusztítást végezték. 1848 szeptemberében a varos lángba borult. A tűz a nagy erejű szél miatt rendkívül gyorsan terjedt, ezért több mint 400 lakóház, templomok és iskolák váltak a tűz martalékává. 1986 februárjában a város közepén álló hengermalomban keletkezett tűz, amely során a malomépület teljesen kiégett. 

Napjainkban a Komáromi Hivatásos Tűzoltó Parancsnokság és az alárendeltségébe tartozó Kisbéri Katasztrófavédelmi Örs garantálja a környék tűzvédelmét, az itt dolgozó tűzoltók 24-48 órás szolgálatban óvják az itt élőket a tüzektől, vonulnak a műszaki mentésekhez, tűzesetekhez. 

A működési terület napjainkban sem kizárólag a megyére korlátozódik, hiszen a környező megyékben vannak olyan települések, ahová elhelyezkedésükből adódóan a komáromi tűzoltók érnek ki leghamarabb. 

Jelenleg egy szolgálati csoportban 12 tűzoltó várja a riasztást, 2 gépjárműfecskendő, egy magasból mentő létraszer közreműködésével. 

Komárom tűzvédelmének történelme nem fejeződött be. Napjainkban is - csakúgy, mint régen - vannak a fiatalok között, akik az emberek élete, testi épsége, anyagi javai védelme érdekében vállalják ezt a fontos, embert és jellemet próbára tévő hivatást.