Fejezetek Komárom tűzvédelmének történetéből

Brigetio tűzvédelmének emlékei:

Az egykori Brigetio (mai Szőny és Komárom területe) római helyőrségének feltárása nem történt meg olyan részletességgel, mint Aquincum (mai Óbuda) városának. Vízvezetékeket itt is találtak, melyek a mai Tata területén feltörő források vizét vezették hatalmas víztároló medencébe Brigetio helyőrségének területén. A tűzoltás az opifexek (kézművesek) feladata volt ekkor. A római birodalom bukását követő időszakról tűzvédelem tekintetében nem sok emlék maradt fenn.

Középkort követő időszak, a Komáromi önkéntes tűzoltó egyesület 1872-es megalakulásáig:

            Komárom városában a XIV. századtól egészen a XIX. század elejéig nagyon gyakoriak voltak a tűzesetek. A város fekvése miatt, hol a Bécs-Buda irányába haladó seregek dúlták, égették fel, hol gyújtogatásból eredő pusztító tűzvész söpört végig a városon. A gyakori tüzeknek a város keskeny utcái, az építőanyagok tűzveszélyessége is gyakori okozói voltak. 

Az ifjú Boór Benedek esete (1529):

Augusztus 7-én éjjel gyújtogatót fogtak az éjjeli strázsák és Csík Balázs városi főbíró elé vitték. A tettes, az esztergomi Szűcs András szolgalegénye, Boór Benedek volt. A bíróságon a gyújtogatás vádját bevallotta, miszerint a sorozatos tűzesetekért mind ő felelt. Vallomásában kitért arra is, hogy apja pénzt adott a gyújtogatásért és kijelentette: „apám, ha neki búsul, hát kiégeti egész Komáromot és Győrt is felperzseli, majd Törökországba menekül.” (A gyújtogató elrettentő példaként eleven tűzre ítéltetett.) 

Komárom városának első, tűzvédelmet szabályozó rendelete 1703-ban került kiadásra. A rendelet (tűzrendőri szabályrendelet) a dohányzásra vonatkozóan is rendelkezett:

„  …12 forint büntetés terhe alatt – füstös dohánt itt a városon, se utcákon, se hídon, se háznál, se akárhun ne merészeljen színya, - ha pedig pénze nem leszen, valahányszor rajta tapasztaltatik, mindannyiszor az piarczon meghtsapattatik.”

Komáromot több csapás is érte a XIX. század derekán. Az 1848-as tűzvész a város életének leghatalmasabb tüze volt. A város széléről terjedő tűz, az erős szél miatt percek alatt lángokba borított mindent. Oltás szóba sem jöhetett, mindenki az életét igyekezte menteni. A tűz elől sokan a dunai Erzsébet-szigetre menekültek a terjedő lángok elől, azonban csakhamar a szigetet is elérte a tűz, lángokba borítva az odavezető fahidat, elemésztve a sziget partján kikötött tölgyfahajókat. Végül a sziget alján, a fákon is felcsaptak a lángok. Egy gőzhajó épp akkor haladt el Komárom mellett a Dunán. Az utasok kérték a kapitányt, hogy ne közelítsen a parthoz, hisz „úgy sütött a lég, mindha lánggá vált volna”. Félő volt, hogy a hajó is lángot kap. A város lakói alig ismerték meg az utcákat, amikor visszatértek házaikba. A tűzben elpusztult: 389 számjegyes ház, 5 templom, a város- és vármegyeháza, iskola, plébánia, a dunai állóhíd, 19 gabonával terhelt tölgyhajó. „A templomok harangjai megolvadva zuhantak az utczákra”. 

            A következő évben újabb sorscsapás érte a várost, márciusban a szabadságharc frontja Komáromot is elérte. A város bombázása újabb tüzeket okozott és sok emberéletet követelt. A bajokat tetézte, hogy az előző évi tűz kapcsán adott állami segítség, mely kereskedelmi bankjegyekben érkezett, a szabadságharc leverésével értékét vesztette.                

    1. Kép: Komárom bombáztatása 1849. márciusa - rézmetszet 

A gyakori tüzek és Gróf Széchenyi Ödön (a szervezett magyar tűzoltóságok atyja) hatására, Komárom híres szülöttje Jókai Mór is lelkes cikket írt 1862-ben a városi tűzoltóság megalakítását sürgetve. Az önkéntes tűzoltótársulat megalakítása kapcsán a város készített is egy indítvány, de a császári helytartótanács nem engedélyezte a működést, tartottak az ilyen kezdeményezésektől. Végül Vörös Benő ügyvéd (volt debreceni diáktűzoltó) vezetésével a városi tornaegylet keretein belül megalakult a Komáromi Önkéntes Tűzoltó és Tornaegylet 1872-ben. A megalakult tűzoltóegylet ez elkövetkező évtizedekben kemény munkával és hatékonyan küzdött a tűz ellen a város védelmében.

Komárom város tűzvédelme az első világháború végéig: 

Az egylet gyors ütemben fejlődött, így rövid időn belül tűzoltó századdá duzzadt, csaknem 160 állandó taggal, pártolókkal. 1879-ben megalakult a tűzoltóegylet fúvószenekara is, Palsek János karmester vezetésével, melyet rövid időn belül díszegyenruhával is elláttak. Az egylet a várost veszélyeztető árvizek elleni harcban is bizonyított az évek során. 

A századfordulóig összesen 117 esetben működtek közre a komáromi tűzoltók. Az első világháború alatt a tűzoltó egylet munkája meggyengült. A kevesebb forrás, csökkenő létszám és a fejlesztések hiánya érzékelhető problémákhoz vezetett. Az 1914 december 2-án éjjel kigyulladó gőzmalom (ma: Klapka György út 40.) reggelig porrá égett. Mire a komáromi önkéntesek és a lengyárban működő üzemi tűzoltók a helyszínre értek az épület már három emeleten lángolt. A drága berendezések mentéséről ekkor már szó sem lehetett. 

A város tűzvédelme a két háború közti időszakban, és a világháború alatt: 

 A trianoni döntést követően a város elvesztette nagyobbik részét és a tűzoltói munkához szükséges infrastruktúra egészét, így: a szertárát, őrszobáját, felszereléseit. A városiak összefogásának köszönhetően azonban 1920 június 6-ra újjáalakult a tűzoltóság komáromi önkéntes tűzoltó testület névvel, 25 működő taggal. A mai komáromi tűzoltóság történelmét innen datáljuk. 

A tűzoltóság fejlesztése ekkor a semmiből indult, szakmai fejlődése 1925-re kezdett kibontakozni. Ekkor komolyabb beruházásoknak köszönhetően védőfelszerelésekkel, lóvontatású lajtkocsival gyarapodhattak a tűzoltók, nem is beszélve arról, hogy az új tűzoltószertár építése is megkezdődött. Alapy Gáspár polgármestersége alatt a város egészével a tűzoltóság is dinamikusan fejlődött. Így 1926 szeptemberében az új tűzoltószertár is átadásra került, mely a megyei tűzoltószövetség közgyűlésével és megyei tűzoltóversennyel egybekötve nagyszabású ünnepség keretén belül zajlott le. A tűzoltóversenyt a komáromi lengyár tűzoltóinak csapata nyerte. Ezt követően a tűzoltóversenyen többször remekeltek a komáromiak mind országos, mind megyei megmérettetéseken. 

2. Kép: A komáromi tűzoltószázad állománya. A komáromi tűzoltók a Tatán tartott területi tűzoltóversenyen elnyerték az I. helyezettnek járó nagyserleget 1927-ben.

Az 1938-as bécsi döntés eredményeképp, a visszacsatolt északi városrésznek köszönhetően a két városrészben addig önállóan működő tűzoltóságokat összevonták. Ekkor jött létre a Komáromi Önkormányzati Hivatásos Tűzoltóság, mely az önkéntes tűzoltótestület működése mellett egy állandó magasabb szinvonalú tűzvédelmet garantált a városnak. 

A háború következtében, más iparral rendelkező városokhoz hasonlóan Komáromba is megnövekedett a tűzesetek száma a bombázások miatt. 1944-ben az első légitámadás az almásfüzitői olajfinomítógyárat célozta. A tartályokból kiszabaduló éghető folyadék 20-25 méteres lángokkal égett. A légiriadó lefújását követően hatalmas erőkkel kezdődött meg a lángokkal való küzdelem, amely tizennyolc órán át tartott. A bombázások hasonló károkat okoztak a szőnyi olajfinomítógyárban is. Itt két napon át folyt a küzdelem a lángokkal. Később a város bombázása is megkezdődött, melynek sok civil áldozata is volt. Az 1945 márciusának végén Észak-Komárom légitámadása után a megfogyatkozott (6 fővel működő) tűzoltóság már nem tudott kivonulni a helyszínre, hisz a német hadsereg a tűzoltáshoz nélkülözhetetlen technikákat magával vitte a városból. Így semmisült meg a két háború közt kifejlődő önkéntes és hivatásos tűzoltóság.

A II. világháborút követő időszaktól a rendszerváltásig: 

Komárom északi részének ismételt elcsatolását az önálló dél-komáromi tűzoltóság újbóli létrehozása követte. A háborút követő nehéz gazdasági helyzet nagyon megnehezítette a tűzoltóság talpra állítását. 1948-ban a komáromi tűzoltóságot is államosították, így Komáromi Tűzredészeti Alosztályként működött tovább. A hatósági feladatok, tűzoltóképzés, mentő tűzvédelem feladatai megnövekedett helyigénnyel jelentkeztek, így 1953-ban átadták az új laktanyát, mely négy tűzoltógépjármű-fecskendő és negyvenöt fő tűzoltó kényelmes elhelyezését biztosította.  Ez az épület ma is áll a Beöthy Zsolt utca elején, díszes toronyrésze (a tömlők szárítására, mászási gyakorlatokra használták) a város jellegzetes épületévé teszi. 

3. Kép: 1948-as komáromi tűzoltótanfolyam állománya. 

A Komáromi hivatásos tűzoltók több nagy tűzesetnél emberfeletti bátorságot és kitartást tanúsítottak az ezredfordulóig. Ilyen volt a komáromi malom 1986-os tűzesete is, ahol a lángokkal - a megye több részéről (de még Budapestről is) a város segítségére siető tűzoltókkal - vállvetve csaknem tizenkét órán át küzdöttek a tűzoltók.                                                                                                                 

4. Kép: a komáromi malom 1986-os tüze.            

A Komáromi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság napjainkban: 

A Komáromi Tűzoltóság (Dél-Komáromi, vagyis a mai Komárom) idén ünnepli 100 éves újjáalakulásának évfordulóját. Ma, a Komáromi Tűzoltósághoz a Kisbéri Katasztrófavédelmi Őrs tartozik. A Tűzoltók 24/48 órás munkarendben biztosítják nap, mint nap a környék tűzvédelmét, avatkoznak be műszaki mentéseknél. 

4. Kép: A Komáromi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság tűzoltói beavatkozás közben egy tűzesetnél 2019-ben.

Írta: Varga Mihály Sebestyén tű. főhadnagy

Források:

• Bilkó István: Komárom város tűzvédelmének története, Komárom, 1993
• Busa János: Komárom-Esztergom megye tűzvédelmének és tűzoltóságainak története.

I.-II. köt. ,Tatabánya, 1995.

• Markusovszky Béla: A Magyar Országos Tűzoltószövetség Története, I. kötet, Budapest 1911.
• Dr. Joó Bálint (szerk.): Fejezetek a magyar tűzoltóság 125 éves történetéből
• Magyar Országos Levéltár