Esztergom tűzvédelmének (rövid) története

Írta: Varga Mihály Sebestyén tű. főhadnagy

A város tűzvédelme az önkéntes és hivatásos tűzoltóság megszervezéséig:

A történet kezdetén a város tűzvédelmi intézkedéseiben reformokat hozó 1818-as tűzvészről érdemes pár szót ejteni. A tűz a város közel 600 lakóépületéből 175-öt elpusztított. A tűz a mai Simor János utcából (néhai Hosszú sor) terjedt és a nagy szél hamar beterítette a külváros nagy részét. A tűz oltásában a környező települések is részt vettek, így az összefogás eredményeképp a város nem égett porrá. A tűz tizenkét halálos áldozatot szedett, az anyagi kár óriási volt. A tűzvész hatására 1819-ben a város megalkotta új tűzrendtartását, melyben az új szabályok mellett, a szabályok megszegése esetén alkalmazandó szankciók is részletezve voltak. Az új szabályok közül egyet kiemelve: a város új polgárának, az adó befizetése mellett fel kellett mutatnia bőrkannáját is, mellyel rendelkeznie kellett, a tűzbiztonság érdekében. Az 1836-ban kiadott „Tűzoltásrend” már a tűz jelzésének módját is részletesen taglalta, miszerint a tüzet vörös zászló és lámpa segítségével jelezték, a harangokat félreverték, a városkapuk őrei pedig kétszer három jelzőlövést adtak le, valamint a katonaság és a város dobosai az utcákat járták. Ekkor a tűzvédelem szolgálatában álló fecskendők kezelésére a rézműves és a kádár céhek biztosítottak személyzetet, akik tűz esetén riaszthatóak voltak. Ebben az időben a város 21 pontján elhelyezett tűzoltó felszerelések technikai és mennyiségi tekintetben felülmúlták Debrecen városáét is.

A város önkéntes, majd állami (hivatásos) tűzoltóságának megszervezése és működése: 

Az esztergomi önkéntes tűzoltóegylet csak 1868-ban alakulhatott meg, mikor a kiegyezés utáni légkör már kedvezőbb volt az ilyen típusú kezdeményezéseknek. A helytartótanács az 1863-ban, a Sziklay József polgármester vezette bizottság által leadott kérelmet ugyanis nem vette figyelembe. A megalakulást követően csaknem kétszáz fő jelentkezett önkéntes tűzoltónak Esztergomban. Később, működést 30-40 fő körüli állománnyal látta el az önkéntes tűzoltóság.

 Nagy fordulópont következett 1870-ben, ugyanis, a Gróf Széchenyi Ödön elnöklete alatt létrehozott Magyar Tűzoltó Szövetség megalakulásával létrejöttek a hivatásos, vagyis állami tűzoltóságok is. Esztergom városában (országosan tizenkettedikként) megszervezték az állami tűzoltóságot. A Tűzoltó Szövetség megalakulásával kapcsolatban kiemelendő, hogy az első nagygyűlésen az esztergomi Schwarz József, esztergomi alparancsnok is részt vett, mint az elnökség tagja. 

Ebből a korszakból, mint jeles tűzoltót fontos megemlítenünk Országh Kálmánt, Esztergom város első fizetett tűzoltótisztjét, aki legénysége előtt mutatott bátorságáról lett híres. A visszaemlékezések szerint sosem vett ki szabadságot és mindig elsőként lépett a tűzbe.

A XX. század elejétől a hivatásos és önkéntes tűzoltóság szoros kapcsolatban működött a város tűzvédelmének érdekében.

Egy 1908-as emlék szerint, a korban legmodernebb gőzfecskendővel gyarapodhatott a város, melyet József Főherceg névre kereszteltek.

A korban ekkor két helyen működött tűzoltóság a városban, egy a Duna-parton („főőrség”), egy pedig a várba vezető út oldalán, a környező települések elérését biztosítva. A háborút megelőző és a háború alatti évek az Esztergomi Tűzoltóságot is megviselte. Sokakat besoroztak, másokat munkaszolgálatra hurcoltak el. 

A második világháborút követő időszak a rendszerváltásig:

A második világháborút követően az önkéntes tűzoltóság nem alakult újra, a hivatásos állomány létszámát a háborút túlélő tűzoltóveteránok töltötték fel. Az államosítást követően újraformálódó tűzoltóság (Esztergom Városi Tűzrendészeti Alosztály-parancsnokság) élére Szabó Lajos tűzoltó alezredes került kinevezésre, aki a munkafegyelem erősítése mellett állandó napirendet is bevezetett a tűzoltók munkájának hatékonyabbá tételére. 

A rendszerváltásig sok, főként állami szintű döntés következtében változott a város tűzvédelme, a tűzoltóság működése.

Többek között kezdetét vették országosan a tűzoltósporttal, tűzoltóversenyekkel kapcsolatos rendezvények.

Érdekesség: 

A Magyar Tűzoltó c. szakfolyóirat 1958- júliusi számában „Az ország egyik legszebb laktanyája” címmel közöl egész oldalas tájékoztatást az alosztályparancsnokság laktanya szépítő tevékenységéről.

„Az ország egyik legszebb laktanyájában

• Látogatás az esztergomi alosztályon –

Bizonyára kevés az olyan esztergomi, aki ne gyönyörködött volna még a tűzoltók rózsáiban. S ha netán e nevezetes dunaparti városka polgárai között közvélemény kutatást rendeznének, igencsak egybehangzó lenne a vélemény – az elsőbbséget illetőn. Félreértés ne essék, mi egyetlen polgártól sem kérdeztük a véleményét, csupán a laktanya előtt elhaladók viselkedését figyeltük egy jó ideig. S minden túlzás nélkül elmondhatjuk: egyetlen olyan sem akadt, aki legalább pár pillantást ne vetett volna az aprócska ligetre,  nem is szólva a városba érkező diákok karavánjairól, amelyek az állomástól kígyóztak a történelmi nevezetességek megtekintésére. Mindenkinek van egy-egy elismerő szava, ezért nem is csoda, ha az ügyeletes kapuőr ilyenkor úgy jár-kel az épület előtt, mint talán annak idején Gül baba a mesés szépségű rózsái között.…

…A rózsatöveket az erdőben szedték a szabadnapokon, s Kiffer Jenő tü. tőrm. és Meszes Ferencz tü. tiz. oltókései nyomán nemesedtek a jelenlegivé. Azután jegenyék is kerültek a kerítés mellé, úgyhogy néhány esztendő múlva már nem is a mászótoronyról veszi majd észre az ember a laktanyát, hanem a messzire kimagasló üdezöld jegenyesoráról.”

Esztergom a magyar tűzoltógépjármű gyártásban is jeleskedett. Az 1970-es évek elejére az ipari fejlődés hordozta kockázatok a tűzvédelmet is fejlődésre késztették. 1970-ben Esztergomban, a Labor Műszeripar Művek 3. számú gyárában megindult „TÜ” tűzoltógépjármű család gyártása. Az első 50 db TŰ-1 típusú középkategóriájú tűzoltófecskendőt 1974-ben adták át, ezt követte a habbal oltásra is képes TŰ-4 nehéz gépjárműfecskendő, majd a TŰ-2 és TŰ-3-as típusok.

A szerállomány bővülésével a tűzoltó laktanya elégtelennek bizonyult a járművek befogadására, ezért a laktanyát folyamatosan bővítették.

Az esztergomi bazilika tűzesete - 1993. szeptember 5.

Reggel, 5:30: Tűzjelzés futott be az Esztergomi Tűzoltóparancsnokság híradó ügyeletére, miszerint a Szent Adalbert Főszékesegyház lángokban áll.

A szolgálatparancsnok a jelzést értékelve 4-es kiemelt riasztási fokozatot rendelt el. A helyszínre 8 gépjárműfecskendő, 4 emelőkosaras gépjármű, 1 vízszállító gépjármű 3 db habbal oltó gépkocsi és összesen 52 tűzoltó érkezett. A vonuláskor már egyértelmű volt, hogy kiterjedt tetőtűz várja őket, hisz a székesegyház felett fekete füst kavargott, melyet élénk vörösre festettek a beszakadt tetőn keresztül kicsapó lángok. A lezárt ajtókat, rácsokat, a helyszínen dolgozók kinyitották, a tűzoltók felhatoltak a talajszint felett 30-méterre található tetőtérbe. 

A padlástérbe érkezve a tűzoltók szeme elé tárult a pusztítás. 

Izzó cserepek, hatalmas szarufák potyogtak a padlástér belsejébe. A döntés egyértelmű volt, az egységeket úgy kellett csoportosítani, hogy a tűz továbbterjedését meg lehessen akadályozni. A beavatkozás vízigényét az épület köré telepített három vízcsap nem fedezte, ezért a Dunáról 400 méteres alapvezetékeken keresztül biztosították az oltóvíz ellátást. 

Reggel, 6:45: A tüzet a lángokkal küzdő tűzoltók körülhatárolták. Ekkor hat vízsugár működött folyamatosan, hogy a padlástér belseje felé haladva lefeketítse a körülhatárolt lángokat. A beavatkozást nehezítette, hogy az oltás során törekedni kellett a minimális vízfelhasználásra, ugyanis reális volt a veszély, hogy a székesegyház boltozata átázik, így a mennyezeti freskók károsodnak. A szellőzőkürtők a felbecsülhetetlen értékű orgona felett helyezkedtek el, itt fennállt a beszakadás veszélye, ezért a leeső izzó gerendák oltásáról és elviteléről folyamatosan gondoskodni kellett. 

Reggel, 7:23: A tűzoltók mögött leszakadt a padlástérbe vezető lépcső, elzárva őket a visszavonulás lehetőségétől. Szerencsére ekkorra már nem állt fenn a veszélye annak, hogy a tűzoltókat körülvegye a tűz. 

Reggel, 7:52 perc: a tűz eloltva, kezdődtek az utómunkálatok

A tűzeset gyors felszámolásában nagy szerepe volt a tűzoltók helyismeretének, hisz a tűzoltási tervben foglaltakat az esetet megelőzően többször gyakorolták. /Tirhold József tűzoltó százados - tűzoltási csoportvezető 1994. január 18-án írt visszaemlékezése alapján/

Az Esztergomi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság napjainkban:

Az esztergomi tűzoltóság 2018-ban ünnepelte 150 éves fennállását. Ma az Esztergomi Hivatásos Tűzoltósághoz két katasztrófavédelmi őrs (Bajna, Nyergesújfalu) tartozik. A tűzoltók 24/48 órás váltásos munkarendben biztosítják nap, mint nap a környék tűzvédelmét és avatkoznak be műszaki mentéseknél. 

Források:

• Busa János: Komárom-Esztergom megye tűzvédelmének és tűzoltóságainak története.

I.-II. köt. ,Tatabánya, 1995.

• A Magyar Tűzoltó c. szakfolyóirat 1958- júliusi száma
• Markusovszky Béla: A Magyar Országos Tűzoltószövetség Története, I. kötet, Budapest 1911.
• Dr. Joó Bálint (szerk.): Fejezetek a magyar tűzoltóság 125 éves történetéből
• Magyar Országos Levéltár