A tűzoltóság kialakulásának története

Az ember ősidők óta kapcsolatban áll a tűzzel. Kezdetben isteni hatalmat tulajdonított neki, és félelemmel imádta. Később azonban megismerte, és a szolgálatába állította. Innentől kezdve a tűz komoly szerepet játszott az emberiség fejlődésében.
Már az Ókori Kelet államaiban is felismerték, hogy a tüzet ellenőrzés alatt kell tartani és védekezni kell a pusztítása ellen, tűzoltó egységeket alakítottak, figyelőtornyokat építettek, és szigorú tűzvédelmi szabályokat alkottak.
A Római Birodalom a tűz elleni védekezésben is élen járt, a mai tűzoltóság történetét a római egységekig vezethetjük vissza. A tűzoltóságok önálló székházzal rendelkeztek, figyelőtoronyban őrködtek, technikai felszereltségük pedig a kornak megfelelt.

A középkor kezdetén a rómaiak szervezettségét és technikai fejlettségét csak nyomokban találhatjuk meg (pl.:Bizánc). A középkorban ismét kialakultak a nagyvárosok, ahol az épületek többségükben fából készültek, a tűzvédelmi intézkedések azonban igen kezdetlegesek voltak.

Szent István rendelkezését tekinthetjük az első magyar tűzvédelmi előírásnak: „Vasárnaponként mindenki köteles templomba menni, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik”. A tűzvészek ebben az időben gyakoriak voltak és meglehetősen nagy pusztítást végeztek, ezért a tűzokozókat szigorú büntetéssel sújtották.
1514-ben a Werbőczi-féle Hármaskönyv a feudális szokásjog alapján halálbüntetéssel sújtotta a gyújtogatót, sőt azokat is, akik fenyegetőztek a gyújtogatással.

A jól szervezett tűzoltó erők a XVII. században, a diák-tűzoltóságok alakulásával jelentek meg, amelyek közül a debreceni és a sárospataki emelkedett ki. Jellemző volt rájuk, hogy lovak helyett gyakran a diákokat „fogták” be a fecskendő elé, így siettek a tűz irányába.
A megyei elöljáróságok és a városi tanácsok egyre nagyobb számban, egyre szigorúbb és szakszerűbb tűzvédelmi szabályrendeleteket hoztak.
II. József 1788-ban kiadott tűzrendészeti Pátense már meghatározta az építészet tűzvédelmi követelményeit, a tűzjelzés, a riasztás, a tűzoltás teendőit, és a mindennapi tevékenység tűzmegelőzési szabályait.

Magyarországon, sőt egész Európában az első önkéntes tűzoltó-egységet Aradon hozták létre 1835-ben. A Soproni Tűzoltó- és Tornaegylet 1866-ban, a Pesti Tűzoltó-egylet 1870-ben alakult meg. Az önkéntes tűzoltóságok már komoly előrelépést jelentettek, szervezettségükkel, elhivatottságukkal hatékonyabb beavatkozást hajthattak végre.
A magántűzoltóságok a nagyipar kialakulásával angol mintára alakultak meg hazánkban. Az Óbudai Hajógyár 1855-ben felállította tűzőrségét, és példáját más gyárak, üzemek is követték.

A XIX. században a nyugat-európai nagyvárosokban a katonaság látta el a tűzoltói feladatokat. A Pesti Hivatásos Tűzoltóságot Gróf Széchenyi Ödön alapította 1870-ben, de az ő nevéhez fűződik a törökországi tűzoltóság megszervezése is, itt 1874-ben az ő szervezésével alakult meg az első katonai tűzoltó-csapat.

A II. világháború előtti években, már a közelgő háború árnyékában egyértelművé vált hazánkban, hogy a tűzvédelem szigorú szabályozására, a tűzoltóság nagymértékű létszámbővítésére van szükség. Ennek jegyében született meg az 1936. évi X. törvénycikk, az első magyar tűzrendészeti törvény. A törvény minden várost hivatásos tűzoltóság fölállítására kötelezett.
A világháború alatt a hivatásos, az önkéntes, valamint a légoltalmi szolgálatosokból képzett tűzoltók áldozatos munkájukkal sok embert és értéket mentettek meg a bombázások alatt.
A nyilas hatalomátvétel után a tűzoltó felszereléseket és azok üzemeltetéséhez szükséges tűzoltót Németországba szállították.

A háború után a hivatásos önkormányzati tűzoltókat és a magántűzoltóságok egy részét 1948-ban államosították, és megalapították a BM Országos Tűzoltó Főparancsnokságot (OTF), amely később a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága (BM TOP) nevet kapta.
Ekkortól a hivatásos állami tűzoltóság egységesen szervezett rendészeti szervezetté vált, egyenruhával, katonai rendfokozattal.
A BM TOP irányításával működtek a megyei tűzoltó-parancsnokságok, azok irányításával pedig járási, később a városi hivatásos állami tűzoltó-parancsnokságok.

1989-es rendszerváltás sok változást hozott a tűzoltóság életében is. Az 1990. évi önkormányzati törvény a tűz elleni védelmet a helyi önkormányzatok feladatai körébe sorolta.
A jelenlegi rendszert a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (Tűzvédelmi Törvény) megalkotása alakította ki. Jelentős változást hozott a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezéséről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (Katasztrófavédelmi Törvény).
A mai tűzoltóság rendszere ezen a jogszabályokon alapszik.